A nyugtalanság sokunk számára ismerős érzés: érezzük a mellkasunkban, kapkodóbbak leszünk, és néha úgy érezzük, mintha az egész napunk egy háttérzaj lenne. Ilyenkor sokan automatikusan a gyors megoldásokat keresik. Van, aki nyugtatóhoz nyúl és bár a gyógyszereknek megvan a helyük, például a Frontin hatása, – amiről a medicalnews.hu oldalon olvashatsz, – segíthet bizonyos helyzetekben, sokszor létezik egy egyszerűbb, mellékhatásoktól mentes út is: a mozgás.
A sport és a nyugtalanság kapcsolata elsőre talán túl kézenfekvőnek tűnik, pedig egészen mély folyamatok állnak mögötte. Amikor megemelkedik a pulzusunk edzés közben, a testünk olyan biokémiai reakciókba fog, amelyek tulajdonképpen ellensúlyozzák a szorongás tüneteit. Endorfinok szabadulnak fel – azok a híres boldogsághormonok –, amelyek lassan kisimítják az idegeket, és szinte észrevétlenül csökkentik a feszültséget. Nem véletlen, hogy sokan edzés után nemcsak fáradtabbnak, hanem tisztább fejűnek, nyugodtabbnak érzik magukat.
A sportnak azonban van egy kevésbé látványos, ám annál fontosabb hatása is, hogy rendszert visz a mindennapjainkba. A nyugtalanság gyakran abból ered, hogy túl sok minden történik egyszerre, és nincs meg a kapaszkodó. Egy rendszeres séta, egy kisebb futókör, vagy akár egy otthoni jógaóra is stabil ponttá válhat. A test mozgása lassan átállítja a gondolkodást, ami addig fenyegetőnek tűnt, most kezelhetőbb lesz.
Természetesen vannak helyzetek, amikor a nyugtalanság olyan erős, hogy orvosi segítségre van szükség és fontos, hogy erről nyíltan beszéljünk. De hosszú távon a sport az a szelíd társ, amely mellékhatások nélkül, saját ritmusunkra hangolva támogat. Nem kell maratonra készülni, már napi 15–20 perc mozgás is elég, hogy érezhetően átformálja az idegrendszer működését.
A nyugtalanság nem egyetlen pillanat, hanem egy állapot. És ha már állapot, akkor befolyásolható. A sport pedig az egyik legegyszerűbb, legelérhetőbb módja annak, hogy visszanyerjük a belső egyensúlyt, és újra a saját tempónkban lélegezzünk.
Kép forrása: freepik.com